Az, hogy itt töltitek a péntek estét és az egész szombatot, azt jelenti, hogy nagyon elkötelezettek vagytok az újságírás iránt.… Read more Öt lélegzetelállító példa a digitális újságírás világából

Az, hogy itt töltitek a péntek estét és az egész szombatot, azt jelenti, hogy nagyon elkötelezettek vagytok az újságírás iránt.… Read more Öt lélegzetelállító példa a digitális újságírás világából
Több mint egy hónapja nem írtam ide. Úgy tűnik, a blog lett az áldozata annak, hogy a második félévben sokkal jobb órákat sikerült felvennem, és hogy a gyakornoki munkámat is elkezdtem. Minden nap rengeteg betűt ütök le, arra sem idő, sem energia, hogy ide is írjak.
A suli csak január közepén kezdődik újra, a pénzünk nagy részét elköltöttük az utazásokra (jobb helyre nem is mehetett volna), odakint pedig meglehetősen hideg van, bőven volt időm elmerülni azokba a könyvekbe, amelyeket még ősszel gyűjtöttem össze, hogy mindenképpen el kell őket olvasni. Ez tehát most itt egy olvasónapló-féle. A listával még nem végeztem, természetesen, de röviden összefoglalom, amiket olvastam, hátha valaki kedvet kap hozzájuk.
A letölthető, bárhol meghallgatható hangfájl műfaja már rég létezik, de a Serial az első, amely tömegsikert ér el. Úgy értem… én életemben nem hallgattam még podcastot. Most viszont az ismerőseim nagy része erről beszél. Az egyik lakótársam, Priyali hajnalban felkelt és végighallgatta az első 11 részt. A másik, Rosie, fülhallgatóval ül a kanapén és nem lehet hozzászólni.
Délután négykor már nagyon fáradt voltam, de a program szerint volt még egy teljes panel. Igaz, kicsit furcsa, mert eddig minden panel 40 percet kapott, 5-6 megszólalóval. Ezt pedig 60 percesre tervezték, összesen kettővel. De ha már itt voltam, megvártam – ráadásul Julian Sanchez, a Cato munkatársa és a nap “levezetője” szerint aki hazamegy, nagyon meg fogja bánni.
Már megint izgalmas hét van mögöttünk – John McCain és Colleen Bell elorozták az időmet a blogolástól. A hétfő kora… Read more Ez McCain hete volt (és még csak csütörtök van…)
Pontosan 59 évvel ezelőtt, 1955. december 1-jén történt, hogy az alabamai Montgomeryben a fekete Rosa Parks nem adta át a helyét a buszvezető felszólítására egy fehér utasnak.
Obama különösen erős kézzel csap le a kormányzati titkokat kiszivárogtatókra, illetve az újságírókra, akik az információkat nyilvánosságra hozzák.
Amikor arról van szó, hogy a nácik sterilizáltak hátrányosan megkülönböztetett csoportokat, a kiállítás konkrétan leírja: ilyen először Amerikában történt. Később pedig, amikor egy képen azt látjuk, hogy a harmincas években az árják és a zsidók nem ülhettek az utcán ugyanazokra a padokra, hanem csak a számukra kijelöltekre, a kiállítás megjegyzi: ehhez az “ötletet” az Amerikában a feketéket és fehéreket szegregáló törvényekből merítették.
“Only in Washington” sorozatunkból