A legmenőbb Rosa Parks-emlékmű

Pontosan 59 évvel ezelőtt, 1955. december 1-jén történt, hogy az alabamai Montgomeryben a fekete Rosa Parks nem adta át a helyét a buszvezető felszólítására egy fehér utasnak. Parksot letartóztatták, tette pedig a polgárjogi mozgalom egyik szimbolikus eseménye lett.

A marylandi egyetem buszai ma a fenti képen látható módon emlékeztették a diákokat Rosa Parksra, aki 2005-ben hunyt el. Az menetirány szerint bal oldalon lévő, a busz közepén álló két ülésre – körülbelül oda, ahol annak idején Parks is ült – egy emléktáblát erősítettek. Az a két szék ma Rosa Parksé, és senki másé.

Rosa Parksnak már 1943-ban meggyűlt a baja a montgomery-i buszokkal: egy nap felszállt a buszra, kifizette a jegyét, és már épp leült volna (a feketéknek fenntartott részbe), amikor a buszsofőr felszólította, hogy szálljon le, mert feketeként nem az első, hanem a hátsó ajtón kellene felszállnia. A sofőr, James F. Blake felszólította, hogy szálljon le, majd ismét vissza, de immár a hátsó ajtón. Parks le is szállt, ám mielőtt felszállhatott volna a buszra, a sofőr elhajtott, ő pedig gyalogolhatott haza az esőben.

1955 december 1-jén ismét Blake vezette a buszt, amelyre Parks felszállt. Az asszony a feketéknek fenntartott rész első sorába ült. Ám a szabályok szerint ha megtelt a fehérek számára fenntartott rész, a sofőr hátrébb helyezhette a táblát, amely a feketék számára fenntartott részt jelölte.

Ezen a napon is így történt, a sofőr hátra ment és megkérte Parksot és a vele egy sorban ülőket, hogy álljanak fel és adják át a helyüket. Hárman felálltak, Parks viszont nem. A sofőr közölte vele, hogy rendőrt hív, ha nem áll fel. Parks ekkor sem állt fel, és őrizetbe is vették.

“Az emberek mindig azt mondják, hogy azért nem adtam át a helyemet, mert fáradt voltam. Fizikailag nem voltam fáradt, legalábbis nem jobban, mint egy átlagos munkanap után. Nem voltam akkor öreg, még ha néhányan úgy is képzelik, az voltam. Negyvenkét éves voltam. Nem, egyetlen dolog fárasztott akkor, belefáradtam abba, hogy mindig engedjek” írta Rosa Parks visszaemlékezéseiben.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s