Öt lélegzetelállító példa a digitális újságírás világából

Az, hogy itt töltitek a péntek estét és az egész szombatot, azt jelenti, hogy nagyon elkötelezettek vagytok az újságírás iránt. Vagy csak lúzerek – köszöntött be a kétnapos digitálismédia-konferencia első előadója. A washingtoni National Press Club épületében voltunk, ahol az American Press Institute és a Poynter Institute rendezett kétnapos “digitális csúcsot” a környék egyetemeire járó újságírás-hallgatóknak.

És valóban, szombat reggel fél nyolckor a csípős hidegben a metró felé ballagva én sem tudtam másra gondolni, mint hogy nem vagyok normális. De megérte, mert szinte minden előadás hasznos volt, és ami még fontosabb: inspiráló. Ha egy konferencián manapság újságírásról van szó, gyakran pillanatok alatt depresszióba kergetik egymást a résztvevők, mert mindenki csak reméli, hogy egyszer jön végre egy fenntartható üzleti modell és még jövőre is lesz állása.

De az elmúlt két napban többször is hallottam, hogy ez az újságírás aranykora. Rengeteg új eszköz van már, amit az újságírók használhatnak a munkájuk során, és ami segíti őket abban, hogy elmondjanak egy történetet.

Az első előadó a Washington Post egyik főszerkesztő-helyettese, Emilio Garcia-Ruiz volt. Sportújságíróként kezdte a karrierjét, és most az egyik vezéralakja a Washington Post digitális újításainak – főleg azóta, hogy Jeff Bezos Amazon-vezér megvette a lapot és minderre pénzt adott. Garcia-Ruiz is bevallotta: a “Bezos-hatásnak” nagy szerepe van abban, hogy a WP most kísérletezhet.

Ami igazán tetszett az előadásában, az az volt, hogy a digitális eszközöket nem öncélúan használja, hanem csakis azért, hogy egy történetet minél jobban tudjon elmondani. Szóval akkor jöjjenek a példák, amelyeket említett:

1. Elkészült az első “újságcikk”, amelyet az Oculus Rift virtuális valóságára készítettek. A projektet az iowai Des Moins Register készíette, és az iowai farmerek nehézségeiről szól. Garcia-Ruiz szerint ez egy olyan sztori, amit már nagyon sokan és nagyon sokszor megírtak, de az teljesen más, amikor ott “állsz” a farmon és bemutatkozik a gazda lánya. A webre készüt változatot itt lehet megnézni >>>

2. Amerikában most mindenki attól őrül meg, hogy mennyire hasznosak az újságíróknak a drónok, és Gracia-Ruiz sem kivétel. Példaként a BBC-t említette, amely az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának 70. évfordulójára nem hosszú cikkekkel emlékezett, hanem felküldött egy drónt a haláltábor fölé. Szöveges kommentár nélkül repül a drón, és a csend és a tábor óriási mérete ömagában elmond mindent, amit kell.

3. Amikor eltűnt a maláj repülőgép, mindenki azt kérdezte: de hogyan lehet, hogy senki sem találja, hogyan lehet elveszíteni egy repülőgépet? A Washington Post úgy döntött, hogy nem ír sok tízezer karakter a témáról, inkább megmutatja. Az egyik grafika azt mutatja meg, mennyire mély az óceán azon a környéken, ahol lezuhant a gép.

Az ember csak görget, csak görget… és megérti. Nem utolsó szempont, hogy a grafika tökéletesen működik mobilon: lehet szépen lefelé scrollozni a mobiltelefonon.

A másik grafika azt mutatta meg, mennyire nagy az óceán. Előtted van az óceán, és addig kattintgathatsz, amíg meg nem találod a gépet. És csak kattintasz és kattintasz… és megérted, hogy soha nem fogják megtalálni a gépet.

4. Mi értelmeset lehet írni arról az amerikaiakat egyébként aktívan foglalkoztató témáról, hogy a baseballjátékosok elkezdtek szakállt növeszteni? Nem sokat. De lehet róla egy jó kis grafikát csinálni, ahol mindenk játékost meg lehet nézni szakállal vagy anélkül, lehet elemezni az arcszőrzeteket és akár a saját fotónkra is ráapplikálhatunk egy szakállat, csak hogy tudjuk, hogy nézne ki.

Garcia-Ruiz szerint persze ez nem Pulitzer-díjas újságírás, és nagy valószínűséggel soha nem hozza be az árát. De elmond egy történetet, ami érdekli az olvasókat és erősíti a lojalitásukat. No meg hát poén.

5. Egyre népszerűbb az az újságírás, amely komplex problémákat magyaráz el az összezavarodott olvasóknak. Ebben a Vox a legjobb, de a Washington Postnak is bejött. Garcia-Ruiz szerint az “9 dolog amit nem mersz megkérdezni Szíriáról” elképesztő karriert futott be. Nem féltek az alapoktól kezdeni, az első kérdés az volt: mi az, hogy Szíria?  Mindneki elkezdte küldözgezni az ismerőseinek és megosztani a közösségi oldalakon, a valaha volt egyik legsikeresebb Washington Post sztori lett. Itt csak a terjesztésben volt szerepe a digitális médiának.

Garcia-Ruiz szerint ez nem jelenti, hogy nincs szükség többé tradicionális, jól megírt újságcikkekre. “A hagyományos újságírás él és virul” mondta, példaként pedig a náluk dolgozó fiatal újságírót, Eli Saslow-t hozta fel. Saslow tavaly Pulitzer-díjat kapott az amerikai szegényekről és éhezőkről írott sorozatáért. Nem csinált semmi mást, mint írt – ha valaki igazán jó, az is elég.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s