Hae-Min Lee tizennyolc éves baltimore-i középiskolás volt 1999 januárjában, amikor megfojtották és eltemették a város legrosszabb hírű parkjában. Néhány héttel később a gyanú a lány tizenhét éves volt barátjára terelődött, akivel néhány héttel korábban szakított. Adnan Sayed-ot elítélték, azóta is egy marylandi börtönben van – ma már 33 éves.

Hae Min Lee tizennyolc éves középiskolás volt Baltimore-ban, amikor 1999 januárjában megfojtották és eltemették a város legrosszabb hírű parkjában. Néhány héttel később a gyanú a lány tizenhét éves volt barátjára terelődött, akivel nem sokkal korábban szakított. Adnan Syed-ot elítélték, azóta is egy marylandi börtönben van. Ma már 33 éves.

A történet első ránézésre egyszerű, ráadásul már 15 éve történt – mégis milliók kattantak rá az erről készített, Serial címen futó podcastra (hangjáték-féle, melyből hetente egyet tesznek közzé, és számítógépre vagy okostelefonra letöltve lehet meghallgatni).

A Baltimore Sun és a New York Times egykori újságírója, Sarah Koenig ugyanis úgy másfél éve kapott egy levelet Adnan legjobb barátjától, illetve utóbbi édesanyjától. Szerintük Adnant ártatlanul ítélték el. Úgy vélik, a hivatalból kirendelt ügyvéd (szándékosan?) hibákat követett el, az esküdtszék pedig úgy hoztott döntést, hogy a bizonyítékok nem mutatták egyértelműen Adnan bűnösségét.

Sarah Koenig pedig úgy döntött, hogy elkezd vizsgálódni az ügyben. A nyomozásról pedig egy podcastot készített: 12 epizódban meséli el a nyomozás történetét, amelynek során a 15 évvel ezelőtti eseményeket próbálja rekonstruálni és kideríteni, lehetséges-e, hogy mégsem Adnan a gyilkos.

Csütörtök reggel jön ki az utolsó epizód, és a statisztikák szerint milliók várják, mi lesz a történet vége. A Serial már megjelenése előtt vezette az iTunes letöltési toplistáját; a Serial érte el a leggyorsabban az ötmillió letöltést. Becslések szerint minden epizódot egymillióan hallgatnak meg.

Az egymillió amerikai viszonylatban talán nem hangzik túl soknak – kivéve akkor, ha arra koncentrálunk, hogy ez egy podcast. A letölthető, bárhol meghallgatható hangfájl műfaja már rég létezik, de a Serial az első, amely tömegsikert ér el. Sarah Koenig az első podcast-sztár – még Stephen Colbert is így gondolja.

Úgy értem… a felmérés nem reprezentatív, de én ezelőtt soha nem hallgattam podcastot. A körülöttem élők sem. Most viszont az ismerőseim nagy része megkereste a telefonján a podcast-appot, és folyton erről beszél.

Az egyik lakótársam, Priyali hajnalban felkelt és végighallgatta az eddigi 11 részt. A másik, Rosie, ebben a pillanatban is fülhallgatóval ül a kanapén és nem lehet hozzá szólni. Én pedig visítva állítom le Priyalit, amikor majdnem olyan dolgokat mond el beszélgetés közben az utolsó epizódokból, amit még nem hallottam – én még csak a hatodik résznél tartok, pedig a metrón és futás közben is csak ezt hallgatom. (Az ember megtanulja értékelni a washingtoni metró csendességét!)

A Twitter és a Reddit teli van Serial-témájú beszélgetésekkel – vajon ki a gyilkos, ha nem Adnan? Vagy mégis ő volt? Vannak, akik pénzt gyűjtenek egy website létrehozására, ahol a “közösség tudása” oldaná meg a Serial rejtélyét.

Az újságírásnak jót tesz a Serial

Screenshot az egyes epizódokkal a Serial honlapjáról – http://www.serialpodcast.org

A siker akkor is meglepő, ha arra gondolunk: ez nem kitalált történet. Egy újságíró meséli el a nyomozása részleteit. Igaz, hétről hétre, epizódonként. Ez egyébként az egyik legfontosabb eleme, a Columbia Journalism Review-ban például arról olvasni, hogy a Serial mennyire jót tesz az újságírás megítélésének. Tömegek hallhatják, ahogyan egy újságíró transzparens módon beszámol munkája részleteiről, bevallja saját előítéleteit és abba is beavat minket, ha épp nem “áll össze” számára a kép.

Ez buktatókat is hordoz magában. Koenig és társai bevallottan hétről hétre dolgoznak, azaz van, hogy olyan friss információ jut a tudomásukra munka közben, amely miatt akár két, már elkészült epizódot is ki kell dobniuk az ablakon. És még ők sem tudják, mi lesz a “vége.” Mivel már csak egy epizód van hátra, a rajongók és a kritikusok is amiatt aggódnak: mi van, ha nem derül ki, ki a gyilkos?

Márpedig feltehetően nem fog. Aki pedig nem tudja elviselni, hogy a világ nem fekete-fehér, az ennek a végét is nehezen tűri majd. Koenig szerint azonban a történet és az út a lényeg, nem a vége. Szerinte egy jó sztori mindenképpen jó sztori, akkor is, ha nincs egyértelmű, világos befejezése – mert az nem lehetséges.

A Serial sikeréhez a minősége is hozzá járult. A Serial alkotói a This American Life ismert és elismert rádióműsor készítői, és nem titkolt céljuk volt, hogy olyan minőségű anyagot készítsenek, mint az HBO vagy a Netflix agyondícsért és sikeres sorozatai – csak épp podcast formájában. Az epizódok felépítése és dramaturgiája pedig olyan profi, a feszültséget olyan jól építi és tartja fenn, hogy én eleinte azt hittem, a Serial egy kitalált és jól megírt hangjáték.

A podcast, mint műfaj széles sikerében annyira nem reménykedett senki, hogy az idei iparági előrejelzések a podcast hirdetési piacnak 0 százalékos bővülést jósoltak. A Serial finanszírozása is gyenge lábakon állt, a második évadra a hallgatók “dobták össze” a pénzt. A siker tehát már adott, csak a finanszírozás kétséges.

Koenig szerint egyébként nincs semmi újdonság abban, amit csinál – Dickens is folytatásokban mondta el azóta is népszerű történeteit.

(A Serial össze epizódja persze nem csak okostelefonon elérhető, itt is bárki meghallgathatja >>>)