Washington egyik kedvenc nyári szórakozása a szabadtéri ingyenmozi. Júliustól kezdve a város számos pontján heti rendszerességgel vetítenek filmeket. Ha valakinek nagyon sok az ideje, akár minden nap elmehet egyre, mert gondosan úgy ütemezik őket, hogy ne üssék egymást.

A filmek valamikor nyolc és fél kilenc között kezdődnek – amikor lemegy a nap. De a legtöbben már hétkor kint vannak pokrócokkal és rengeteg kajával. Baráti társaságok gyűlnek össze, akik a film előtt kényelmesen megvacsoráznak, beszélgetnek, és beleszaladnak olyan ismerősökbe, akiket évek óta nem láttak. Nyilvános helyen alkoholt fogyasztani nem szabad, de erről legyen elég annyi, hogy a probléma nem megoldhatatlan.

Ha jól tudom, a legrégebbi a Screen on The Green, azaz a központi téren, a Mallon tartott vetítéssorozat. Hosszú évek óta állítanak fel vetítővásznat a Capitolium előtt. A népszerűségéhez hozzájárul, hogy itt a legnagyobb a tér, mindenki kényelmesen elfér, és persze a Washington Monument és az amerikai törvényhozás épülete között mozizni a nyárestében meglehetősen hangulatos.

Mindehhez kell az amerikaiak lazasága is, akik munka után a cipőt lerúgva, kiskosztümben is hajlandóak leheveredni a fűbe és pizzát majszolni a filmek előtt. Most hétfőn a Vissza a Jövőbe első részét vetítették a Capitolium előtt, és sokan jöttek narancsárga pufi mellényben (a főszereplő kedvenc ruhadarabjában), de olyan is volt, aki egyenesen Dokinak öltözött az alkalomra.

Az őrület a film kezdetekor lett teljes. A hétfői vetítések egyik finanszírozója a kezdetek óta az HBO, ezért minden alkalommal a film előtt levetítik a csatorna egy régi, mókás zenére játszódó rövid reklámját. Néhány éve hagyománnyá vált, hogy a teljes közönség, néha több ezer ember feláll, és előadja az “HBO-táncot” a retrózenére. Ez nem több, mint ütemes ugrálás feltartott karokkal, de arra pont jó, hogy mindenki elkezdjen nevetni és összekovácsoljon sok száz embert.

Ez most hétfőn sem volt másképp, amikor elindult a zene, az első sorokban felálltak az emberek és elkezdtek integetni hátrafelé, hogy gyerünk, emberek, tánc! Hamar felpattant mindenki – én, aki először azt sem tudtam, mi történik, kis késéssel tápászkodtam fel és zavartan kezdtem ugrabugrálni, de hamar belejöttem. Innentől pedig a film alatt lehet együtt tapsolni, nevetni, őrjöngeni és huhogni a megfelelő részeknél. (A YouTube tanúsága szerint ezt nem csak DC csinálja, a New York-i vetítések előtt is megy az ugrálás).

De sok más jó hely is van filmet nézni. Júliusban Georgetownban, a Potomac partján voltak vetítések minden kedden – úgy filmet nézni, hogy közben a folyó túloldalán a kivilágított Arlington csillog, nem mindennapi élmény. Az utolsó alkalomra mentünk el, amikor az Ördögűzőt vetítették. A dologban az a pláne, hogy a film is Georgetownban játszódik. Amikor a film első öt percében a helyszínt jelölve felvillant a vásznon a “Georgetown” felirat, az óriási éljenzést és tapsot váltott ki a közönségből. Egyébként meglehetősen vicces szabad téren, tömegben negyven éves horrorfilmet nézni – a legfélelmetesebbnek szánt jelenetek váltják ki a legnagyobb vihogást.

Azt egyébként itt nagyon tudják, melyik helyszínen mit kell vetíteni. A Dumbarton House nevű múzeum, amely egy régi épületben működik, minden nyáron Jane Austen vetítéseket tart a kertjében. Néhány hete a Büszkeség és Balítéletre mentünk el itt. A zárt tér miatt itt szűkebb a hely, dominókként kell egymáshoz passzítani a pokrócokat és úgy helyezkedni rajtuk, hogy mindenki elférjen és egy óvatlan mozdulatnál senki fejét se rúgjuk le. De a környezet olyan, mintha valóban Jane Austen egyik regényében ülnénk. És ahol 150 nő gyűlik össze romantikus filmet nézni, és ehhez még bor is van náluk, ott nincs sok esély az agresszióra.