A netsemlegességtől a farkát csóváló programig

A suli csak január közepén kezdődik újra, a pénzünk nagy részét elköltöttük az utazásokra (jobb helyre nem is mehetett volna), odakint pedig meglehetősen hideg van, bőven volt időm elmerülni azokba a könyvekbe, amelyeket még ősszel gyűjtöttem össze, hogy mindenképpen el kell őket olvasni. Ez tehát most itt egy olvasónapló-féle. A listával még nem végeztem, természetesen, de röviden összefoglalom, amiket olvastam, hátha valaki kedvet kap hozzájuk.

Edward Snowden volt a meglepetés

Délután négykor már nagyon fáradt voltam, de a program szerint volt még egy teljes panel. Igaz, kicsit furcsa, mert eddig minden panel 40 percet kapott, 5-6 megszólalóval. Ezt pedig 60 percesre tervezték, összesen kettővel. De ha már itt voltam, megvártam – ráadásul Julian Sanchez, a Cato munkatársa és a nap “levezetője” szerint aki hazamegy, nagyon meg fogja bánni.

A magyar zsidóság tragédiája 20 sorban

Amikor arról van szó, hogy a nácik sterilizáltak hátrányosan megkülönböztetett csoportokat, a kiállítás konkrétan leírja: ilyen először Amerikában történt. Később pedig, amikor egy képen azt látjuk, hogy a harmincas években az árják és a zsidók nem ülhettek az utcán ugyanazokra a padokra, hanem csak a számukra kijelöltekre, a kiállítás megjegyzi: ehhez az “ötletet” az Amerikában a feketéket és fehéreket szegregáló törvényekből merítették.