A nyomtatott lap ma már luxustermék

A múlt hétvégi konferencia másik lebilincselő előadója az eredetileg új zélandi Peter Bale volt. Másfél évtizedig volt szerkesztő és tudósító a Reutersnél, irányította a CNN international weblapját, a egyik alapítója volt az FTMarketWatchnak. Vezette négy évig az MSN szerkesztőségét is – alapvetően hosszú ideig dolgozott az online sajtóban, és folyamatosan szem előtt tartotta, mindez hogyan lehet kifizetődő. A közelmúltban a washingtoni Center for Public Integrity, egy non-profit oknyomozó szervezet igazgatója lett.

Talán az a legjobb, ha egyszerűen pontokba szedem az érdekes részeket – mert néha kicsit csapongott, amiért már az előadás elején elnézést kért. Egyébként senki sem bánta!

– Az újságíróknak nem szabad elfelejteniük, hogy attól, hogy sokkal több információ ömlik az emberekre, azok még nem fognak több időt olvasással vagy internetes videók, tévéműsorok nézésével tölteni. Az embereknek ugyanannyi ideje van mint eddig, jól meg kell gondolni, hogy milyen tartalommal pályázunk erre az időre. Folyamatosan arra a pillanatra kell gondolni, amikor valaki elkezdni nézni/hallgatni/olvasni azt, amit adunk neki, nem pedig magunkra! Azt is a fejünkben kell tartanunk, hogy a közönség hol hol akar tartalmat fogyasztani. Ma már elsősorban mobilon!

– A Serial című podcast sikere is megmutatta, hogy igenis kell az embereknek a jó újságírás. A Buzzfeed kiscicás videói nem jelentik azt, hogy az újságírás halott.

– A nyomtatott lapoknak van jövője, luxustermékként. “A New Yorker és az Economist ma már jobban néznek ki tableten, mint nyomtatott kiadásban, de mondjuk a Financial Times szombati kiadása a How to Spend It melléklettel gyönyörű, fényűző termék, jó kézbe venni.” Ezen kívül ott lehet jövője a nyomtatott termékeknek, ahol más nem működik, mert mondjuk nincs internet, például a metróban. (A Washington Post ezt csinálta: készített egy 20 perc alatt elolvasható,fél kézzel fogható lapot amelyet a metróban terjeszt. Elég hamar letartolta az addigi ingyenes metrólapot. Még a télen a WP szerkesztőségében mondta valaki: egyszerűen végiggondolták, hol vannak emberek, akik olvasni akarnak nyomtatott lapot, és azt, mire lenne szükségük – a szerk. megj.)

– Bale nem aggódik túlzottan a sajtó üzleti modellje miatt, szerinte a reklámbevételek és az előfizetési díjak elegendőek lesznek. Azt viszont fontosnak tartja, hogy egyes weblapok ne zárják le hermetikusan az összes cikküket, mert akkor “kizárják magukat a párbeszédből.” A “lyukacsos” modellt látja a legjobbnak, amely havi 10-20 cikket ingyen ad, illetve mindent enged megnyitni, ha az olvasó közösségimédia-oldalról érkezik. A nonprofit finanszírozási formában is hisz, de szerinte nagyon kell figyelni, mert sok adományozó csak addig ad pénzt, amíg az adott weblap olyan témákról ír, amely a saját céljainak megfelel.

– És a végére Bale tippjei fiatal újságíróknak: Továbbra is úgy csodálkozz rá a világra, mintha gyermek lennél. Ne felejtsd el, hogy kiváltság, hogy odamehetsz emberekhez, és érdekes kérdéseket tehetsz fel nekik. Hinned kell benne, hogy fontos bizonyos események tanújának lenni és azok jelentőségét elmagyarázni az embereknek. Senkinek a sztorija sem túl kicsi vagy túl nagy. És tanulj egy életen át.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s