Múlt vasárnap beindult a sorozatszezon a Madam Secretary, azaz Külügyminiszter asszony első epizódjával. A vicc az, hogy a sorozat minősége majdnem mindegy is: mindenkit csak az érdekelt, hogy a főszereplő most akkor Hillary vagy nem Hillary? Itt ezt meg is írtam >>>

A dologban számomra más érdekesség is volt: tévézni tanulok Amerikában. A Fantasztikus Egyeduralkodó Szolgáltató csak néhány napja kötötte be a lakásba a kábeltévét és az internetet, így ez volt az első alkalom, hogy céltudatosan ültem le megnézni valamit.

A sorozat 8:30-kor kezdődött, beállítottam az órám 8:25-re, hogy csörögjön, le ne maradjak róla. Be is kapcsoltam a tévét, de még mindig a 60 minutes ment. Ráadásul valami iszonyú unalmas témát taglaltak. 8:45kor még mindig semmi. 8:50, a sorozat sehol.

Elrontottam valamit? Elnéztem az időpontot? Rosszul állítottuk be a távirányítót? Háromszor ellenőriztem mindent, de mindig oda jutottam, hogy már mennie kellene a filmnek. Egyszer csak megjelent a képernyő alján a csík: 9:04-kor kezdődik.

Nem sokkal később a Twitterről értesültem arról, ami minden amerikai tévénéző számára egyértelmű volt, csak én nem tudtam: egy másik csatornán nagyon fontos amerikaifoci-meccs ment, annak pedig megvárták a végét a premier kezdetével.

Másodpercenként 40 tweet

Apropó, Twitter. A film kezdetekor felvillant a képernyőn a #MadamSecretary hashtag, jelezve, hogy ezzel megjelölve írd meg a véleményed a sorozatról. A film előtt-után valamivel, és közben végig ez volt a legnépszerűbb hashtag a Twitteren. Másodpercenként 20-40 új tweet bukkant fel a telefonom képernyőjén a reklámszünetekben, amikor ránéztem.

Mert a reklámszünetben ma már nem a mosdóba vagy konyhába megy az ember, hanem előveszi a telefonját, és megnézi, mit mondanak a filmről a többiek.

Hashtagekkel a hírnév felé

Itt minden twitteren zajlik – egy-egy konferenciának vagy előadásnak is megvan a maga hivatalos hashtag-e. Networkingre is jó: mindenki a telefonján követi, mit írnak a többiek az adott előadóról, eseményről. Washingtonban pedig elég nagy nevek is beülnek egy-egy ilyet meghallgatni, így ha két sorral hátrébb ülve írsz valamit, ők is elolvassák, kommentelik vagy újraosztják.

Állítólag ez a legjobb tipp zöldfülűeknek ahhoz, hogy a “nagyágyúk” is meghallgassák és megismerjék őket. (Én még nem próbáltam, de ha igen, beszámolok az eredményről!)