Hét év folyamatos, a Népszabadaság kötelékében végzett munka után 2014 augusztus közepén érkeztem az Egyesült Államokba ismét, tanulni. A Humphrey ösztöndíjnak köszönhetően a marylandi egyetem újságírás-tanszékén, a Philip Merrill College of Journalism falai között próbálom kideríteni, itt az óceán túlpartján tudják-e már, mi a médiabiznisz és az újságírás jövője. Biztos vagyok benne, hogy újságírókra mindig is szükség lesz, csak azt nem tudni még, ki fogja megfizetni a munkájukat, és az hogyan jut majd el a fogyasztóhoz.

Nem csak általánosságban érdekelnek az újdonságok,  magam is elszántan tanulom az adatújságírást (magyarul data journalism) és a hozzá szükséges programozást – utóbbi nagyon izgalmas, eleinte féltem tőle, de kiderült, nem félelmetes, sőt, van egy elegáns szépsége. (Igaz, mindig is szerettem a matekot, angol szakosként pedig odáig voltam a szintaxisért, nem is tudom, miért féltem eddig a programozástól?).

Emellett belekóstolok a multimédiába (webfeljesztő egyelőre nem lesz belőlem, de a HTML és a CSS már barátságos ismerősök) és egyre inkább elmélyedek a közösségimédia-menedzsmentben. Itt már komoly tananyag, hogy hogyan írjunk hatásos tweeteket és facebook-posztokat, ha történetesen az a dolgunk, hogy egy újság vagy hírportál közösségimédia-felületeit kezeljük.

Washington – the place to be

A Humphrey program része az is, hogy lehetőséget adjon a kapcsolatépítésre és a látókörünk szélesítésre – és ehhez nagyon jó helyszín Washington. Hivatalosan Silver Springben lakom, de metróval fél óra alatt Washington belvárosában vagyok – körülbelül olyan ez, mintha Óbuda már másik városnak számítana.

És ez a legjobb hely egy magamfajta political junkie számára – itt kotyvasztódik az amerikai politika. Itt a rengeteg menő kutatóintézet, mindegyik naponta több panelbeszélgetést, előadást, konferenciát tart – hetente kettőre általában el is jutok.

Twitter és Facebook – jobbra, elsősorban újságíró-kollégáknak

A blog jobb oldalára becsatornáztam a Facebook-oldalam és a Twitter-folyamom. A Média/irány oldalt azért indítottam, mert az itteni kutatásom során naponta legalább tíz olyan izgalmas szakmai cikkre bukkanok a sajtó vagy média jövőjéről, legfrissebb trendjeiről, amelyeket nem tudok nem megosztani – de nem hiszem, hogy minden ismerősöm örülne neki, ha elárasztanám ezzel a falát.

Mint az a blogból is kiderül, a Twitterrel még ismerkedem – de elszántan retweet-elek, azaz megosztok szintén minden médiapiaci vagy az újságírással kapcsolatos cikket és tanulmányt, amely szerintem érdekes.

Krumplis tészta chipotle-szósszal

Nagy előny a nemzetközi csapat is: tizenkét Humphrey-ösztöndíjas egyike vagyok az egyetemen, és összesen tizenegy országot képviselünk. Az indiai és a mexikói kollégával osztozunk egy lakáson, így minden este kaland kulináris és kulturális értelemben is. Minden nap más főz, és mutat meg valamit a többieknek a saját konyhájából. A kötelező fagyi közben pedig azon morfondírozunk például, hogy miközben az indiai kormány gyerekszám-csökkentő kampányt folytat, addig a magyar nyugdíjcsökkentéssel fenyeget, ha nem szülök eleget.

Hálás vagyok, amiért Rosieval és Priyalival sodort össze az élet! Mindketten elszánt, kemény újságírók, példaképek, megértő barátok és partnerek minden mókában is. És semmi sem múlja felül az élményt, amikor Priyali megküldi a jó magyar krumplis tésztát Rosie mexikói csilijével – mert minden csípősen az igazi.