Kényelem és hatalom

“Amerika végül csak beszippantott magába” gondoltam magamban mosolyogva a minap, amikor azon vettem észre magam, hogy papucsban, a kedvenc melegítőnadrágomban és “otthoni” pólóban csattogok a bolt felé kenyérért meg tejért a Silver Spring-i délutánban. A hajam copfban volt, a szemem alatti karikákat pedig nem alapozó rejtette, csak a napszemüveg.

Persze, nem öltözök ki egy nagybevásárláshoz otthon sem, de bizony K-Kelet-Európában felnőtt nőként azt szoktam meg, hogy az otthoni ruhát élesen elválasztjuk attól, amiben kimegyünk az utcára.

Nem úgy az amerikaiak, akik kizárólag akkor hajlandóak engedni a maximális kényelemből, amikor nincs más választásuk. Az azért extrém, aki pizsamában megy a Wal-Martba, vagy esetleg órára, mint azt az egyetemisták előszeretettel teszik. De a kényelmes sportcuccok, jóganadrágok mindennapos látvány az utcán, csakúgy, mint a papucs vagy a rendetlen haj. Az előző nap elkenődött, ott felejtődött szemfestéket is az extrém példák közé sorolom, pedig elég sokat láttam belőle.

Mindez egyébként csak egy szelete annak, hogy az amerikaiak imádják a kényelmet és nagyon szeretik kényeztetni magukat. Itt minden nagyobb, puhább és kényelmesebb, mint máshol. A nők magassarkút is csak egy esti buliba vagy elegáns helyre vesznek fel, munkába a lapos ballerina a megszokott. Ha mégis magassarkút is vesznek fel az irodába, hazaindulás előtt lecserélik, emiatt délután öt után gyakori látvány Washington utcáin a kiskosztümben és sportcipőben hazafelé siető nő. És az sem mindegy, milyen a sportcipő. Az amerikaiak annyira hozzászoktak a puha futócipőikhez, hogy a Converse új, párnázott modellt fejleszt erre a piacra.

És nem csak a cipő puha. A kanapék hatalmasak és olyan párnázottak, hogy az ember derékig süllyed bennük, ha leül.  A törülközők kétszer olyan vastagok és puhák, mint bármelyik, amelyik otthon van nekem, és mindenkinek vannak nagy puha otthoni zoknijai a puha kanapén ücsörgéshez.

10305174_1073249272703439_381695464735506622_n

Karamellás-sajtos pattogatott kukorica Chicagóban, az ultimate agyrém comfort food

És persze mindehhez hozzá tartozik az étkezés, ahol szintén a kényeztetés a lényeg. Persze ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ország iszonyúan túlsúlyos. De itt minden akkor az igazi, ha nagy. A borosüveg másfél literes, a fagyisbödön akkora, mint egy vödör. Ami édes, az nagyon édes. A fagyi pedig csak akkor fagyi, ha a tetején van legalább négyféle feltét, ami lehet csoki, eperszósz, friss málna, mogyoró, dió, cukorka, áfonya, mazsola, nem is tudom mindet felsorolni. Mint múlt héten egy bulin megállapítottuk, itt a panna cottát is csak kétkilós, tortaformájú kiszerelésben ismerik.

És igen, az eper, arról beszélni kell. Mert itt télen-nyáron epret esznek. Magyarországon az eper különleges, mert pár hétig terem és csak akkor finom és megfizethető. Amerikának van pénze rá, hogy akkor egyen epret, amikor akar, és ezzel él is: a fagyi mellett eperszósz dukál a gofri tetejére is. Az egyik legnépszerűbb palacsinta-töltelék a szeletelt friss eper barnacukorral. A félig csokiba mártott óriási eper pedig népszerű bulikaja.

Nem csoda egyébként, hogy Amerikából származik a “comfort food”, azaz a “kényeztető étel” szóösszetétel is. Ezek azok az ételek, amelyek általában nagyon egészségtelenek, de a fogyasztóját a gyerekkorára, anyu főztjére emlékeztetik. “Léleksimogató” kaják. Lehet ez rántott csirke vagy egyszerű sajtos tészta is.

Hatalmasak az adagok is. Az üdítős poharak literesek, de a “félliteres” kóláspalack is több mint hat decis. Nagyok a kávék is, félnapi kalóriadagot le lehet tolni egy kávézóláncban egyetlen tejeskávéval. Amikor a középnyugaton utazgattunk a tavasszal, egy drive-through fagyizóban (!) óvatos akartam lenni, és csak közepes adag csokifagyit kértem. Egy jó fél literes bödön érkezett, a felét sem tudtam megenni.

Nagyok a tévék, az autók és a házak is. Közben mindenütt megy a légkondi, hogy biztosan semmi ne legyen kényelmetlen. Utóbbi téma egyébként rendszeresen előkerül nyaranta az amerikai sajtóban: vajon miért hűtenek mindent jegesre az amerikaiak, amikor a világ más tájain, még Nyugat-Európában is elvan mindenki nyaranta egy kicsit melegebb klímával is?

Az egyik cikk válasza: ez hatalmi kérdés. Amerikában mindent 18 fokosra hűtenek, mert megtehetik. Mert van rá pénz. Csakúgy, mint a nagy tévére, a csokis eperre meg az extra puha kanapéra.

Advertisements

2 thoughts on “Kényelem és hatalom

  1. Zalan says:

    Akkor szippant be az orszag teljesen, amikor alig varod a vasarnapi NFL-meccset. Sikerult megszeretni a sportot? Mondjuk a Redskins sok oromot nem okoz DC-ben. Go Hawks 😊

    Liked by 1 person

  2. anitakomuves says:

    Nos, maradjunk annyiban, hogy továbbra sem járok meccsekre. 😉 A sport annyiban ért el, hogy itt látványosan többen sportolnak, vagy legalábbis igyekeznek sportolni, és én is elkezdtem futni meg konditerembe járni, amikor elkezdtek vészesen gyorsan felkúszni rám a kilók (comfort food, you are killing me).

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s