A Washington Post már-már olyan jó, mint a Watergate-ügy idején volt, amikor elnököt buktatott, a konkurenseinek pedig oda kell figyelnie – írja a New York Times médiafelelőse, David Carr.

Először tegyük túl magunkat azon a meglepetésen, hogy az egyik újság hosszan méltatja a másikat – lehetséges lenne ilyen Magyarországon?

Carr azt írja: a Washington Postról az elmúlt évtizedekben az a vélemény alakult ki, hogy már sosem lesz olyan, mint volt. A Columbia Journalism Review is felelevenítette, amikor Jeff Bezos megvette a Postot: valamikor a kilencvenes években a WP feladta, hogy mérvadó országos, illetve globális lap legyen, és átengedte a terepet a The New York Times-nak.

Carr szerint most ez megváltozott, és ez csak részben köszönhető annak, hogy az Amazon-vezér egy éve megvette a lapot. Carr, a nyomtatott lapok és a minőségi újságírás örök híve méltatja a Post sztorijait, amelyeket az Edward Snowdentől kapott dokumentumok alapján írt, és azt is megemlíti, hogy a WP addig járt utána egy egykori kormányzó korrupciós ügyének, amíg el nem ítélték a politikust. És nem utolsó sorban a múlt héten Barack Obama testőrségének vezetőjét buktatta meg a lap, amikor leleplezte, hogy milyen hibákat vétett a szerzet és azokat hogyan próbálta eltussolni.

Ez pedig, mint Carr írta, több dolognak is köszönhető. Az egyik a 2013 elején kinevezett főszerkesztő, Marty Baron, aki tudja motiválni a munkatársakat és kimagaslóan jó vezető.

Persze Bezos megjelenése is számított. Nem találta ki az újságírás jövőjét, de a Post az elmúlt egy évben több mint száz főt vett fel, ami önbizalmat adott a szerkesztőségnek. Korábban olyan sokan távoztak, hogy minden héten “búcsútortát” rendeltek valakinek. Olyan sűrűek voltak ezek az események, hogy külön szót alkottak rá – ez volt a “caking” , magyarul tortázás.

Carr kiemeli: az újságíró olyan fajta, hogy csak akkor tudja rendesen végezni a munkáját, ha nem kell féltenie az állását folyamatosan, és ha azt is tudja, hogy azok sem fognak hirtelen eltűnni, akik körülötte dolgoznak.

Persze, mint Carr is megjegyzi, Bezos nem a gazdag nagybácsi: múlt hónapban megvágta a nyugdíjakat és a nyugdíjasoknak járó egészségügyi ellátást is.

Carr azzal fejezi be: mégis jobb ötletnek tűnik az újságírókat dolgozni hagyni, mint tortával etetni az egymást érő búcsúbulikon.

(És ha már Washington Post: a lap ma jelentette meg első fizetett sztoriját, azaz magyarul native advertisement-et nyomtatásban. Újabb lélektani határt lépett át az amerikai sajtó?)